A Fußball-Club Bayern München 1900. február 27-én alakult, amikor Franz John vezetésével tizenegy futballista kivált a müncheni MTV tornaegyletből, mert az nem engedte őket csatlakozni a dél-német labdarúgó-szövetséghez. A klub első német bajnoki címét 1932-ben nyerte: a döntőben az Eintracht Frankfurtot verte 2–0-ra, a csapatot Richard Kohn edzette, az elnöki székben pedig Kurt Landauer ült.
Landauer zsidó származású volt, és a nácik hatalomátvétele után menekülnie kellett Németországból; a Bayernre évekig „Judenclub” bélyeget sütöttek, és a klub hosszú időre visszaszorult a német futball második vonalába. Landauer a háború után visszatért az elnöki székbe, emlékét a szurkolótábor a mai napig ápolja.
A kimaradt rajt és Beckenbauer nemzedéke
Amikor a Bundesliga 1963-ban elindult, a Bayern nem került be az élvonalba – München helyét a városi rivális 1860 kapta meg. A klub csak 1965-ben jutott fel, viszont egy olyan generációval, amely mindent megváltoztatott: Franz Beckenbauer, Gerd Müller és Sepp Maier egyszerre érett be.
1966-ban kupagyőzelem, 1967-ben KEK-siker, majd 1969-ben Branko Zebec vezetésével az első Bundesliga-cím érkezett. Beckenbauer a libero, a támadásba forduló középhátvéd szerepét formálta meg, és kétszer nyerte el az Aranylabdát; Gerd Müller 365 Bundesliga-góljához és az 1971/72-es szezonban szerzett 40 találatához évtizedekig nem ért fel senki.
Három BEK zsinórban
1972-ben a klub beköltözött a müncheni Olimpiai Stadionba, és elindult a legfényesebb korszaka. A Bayern 1974-ben, 1975-ben és 1976-ban is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját – zsinórban három trófea, amire előtte csak a Real Madrid és az Ajax volt képes. Ugyanez a gerinc adta az 1974-ben világbajnok német válogatott magját is.
Hazai fölény, európai fájdalmak
A nyolcvanas és kilencvenes években a Bayern hazai fölénye megkérdőjelezhetetlen maradt: Karl-Heinz Rummenigge, Lothar Matthäus, majd Oliver Kahn vezetésével sorra jöttek a bajnoki címek, a klub háttérszervezetét pedig Uli Hoeneß építette fel, aki 27 évesen lett menedzser. Európában viszont sorozatos csalódás jutott: a mélypont az 1999-es Bajnokok Ligája-döntő, ahol a Manchester United a ráadáspercekben fordított 2–1-re.
A törlesztés két évvel később érkezett: 2001-ben a Bayern büntetőkkel győzte le a Valenciát, Kahn három tizenegyest védett, és a klub 25 év után nyert újra Európa-kupát.
„Finale dahoam” és a triplák
2012-ben a Bayern a saját stadionjában veszítette el a Bajnokok Ligája-döntőjét a Chelsea ellen, tizenegyesekkel – a német szurkolók azóta is „Finale dahoam”, „otthoni döntő” néven emlegetik a napot. A válasz egy évvel később jött: 2013-ban Jupp Heynckes csapata Bundesligát, kupát és Bajnokok Ligáját nyert, utóbbit a Wembleyben, német döntőben a Dortmund ellen. Ez volt a klub első triplázása.
Ezután Pep Guardiola három éve formálta át a játékstílust, majd 2020-ban Hansi Flick vezetésével a Bayern megismételte a triplát: a koronavírus miatt egyhelyszínessé tett lisszaboni tornán mind a kilenc BL-mérkőzését megnyerte, a negyeddöntőben 8–2-re verve a Barcelonát.
A rekordsorozat és napjaink
2013 és 2023 között a klub zsinórban tizenegy Bundesliga-címet szerzett – ez Európa öt nagy bajnokságában páratlan sorozat. Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Thomas Müller, Manuel Neuer és Robert Lewandowski neve ehhez az érához kötődik. A sorozatot a 2023/24-es idényben a Bayer Leverkusen törte meg, a Bayern viszont azonnal visszavette a trónt, és a 2025/26-os szezont duplázással zárta: a bajnoki cím mellé a DFB-Pokalt is megnyerte, a berlini döntőben 3–0-ra verve a címvédő Stuttgartot. Ez volt a klub rekordot jelentő 21. kupagyőzelme.
A Bayern önmeghatározása egyetlen bajor mondatba sűrűsödik: „Mia san mia” – mi azok vagyunk, akik vagyunk.
